A Közép-európai Egyetem és az MTA második világháború története albizottság közös podcast sorozatában az albizottság tagjaival és szerzőkkel készül beszélgetés a most megjelent munkájuk kulisszatitkairól és azokról a kutatási eredményekről, amelyek megváltoztatják azt, amit a háborúról tudunk. Séllei Nóra egyetemi tanár, az MTA doktora, a Gendertudományi Központ vezetője a Debreceni Egyetem Angol-Amerikai Intézetében, négy éven keresztül pedig a Magyar Anglisztikai Társaság elnöke volt. Séllei Nórával Pető Andreával arról beszél, hogy hogyan kezd el egy Virgina Woolf kutató a második világháború történetével foglalkozni és mi Polcz Alaine Asszony a fronton című könyve körül kialakult viták főbb érvei. A felvétel ezen a felületen hallgatható meg az indítógombra kattintva (bal alsó sarok). Ezt olvastad? Két éve jelent meg a Pécsi Tudományegyetem és a L'Harmattan Kiadó gondozásában egy antik gazdaságtörténetről szóló könyv. A kiadvány az
Polcz Alaine visszaemlékezése nyomán "A háború nem könnyű. A házasság sem. " Bemutató: 2014. december 5. (19. 30 órás kezdés esetén az előadás várható befejezésének ideje 20. 50) Egy fiatal nő alig lép ki az életbe, azonnal elsöpri a háború. Az ország huszadik századi történelmének legsötétebb időszaka kitörölhetetlen nyomokat hagy benne. Polcz Alaine önéletrajzi írása egy olyan nő története, aki mindent túlélt: boldogtalan házasságát, a megszálló szovjet csapatok brutalitását, az ismerős világ széthullását. Az előadás erről a rendkívüli személyiségről, a háborúról és a túlélésről szól - a személyes történelem felidézésén keresztül adva esélyt közös múltunk feldolgozására. Az előadásban használt fotók a Wosinsky Mór Megyei Múzeum, Szekszárd irodalomtörténeti gyűjteményéből származnak. Belső ember - Interjú Halász Judittal Az előadást a Nemzeti Kulturális Alap támogatja. Látvány-video-fény: KOVÁCS NÓRA PATRICIA Vetítés: SZILÁGYI LÓRÁND Világítás: LOHÁR ANTAL, MAJOR MÁTYÁS Hang: BELÉNYESI ZOLTÁN Jelmez: GLASER MÁRIA Zene: MATISZ FLÓRA Dramaturg: SZABÓ-SZÉKELY ÁRMIN Ügyelő: HÉJJ JÁNOS Súgó: KERTES ZSUZSA A rendező munkatársa: EGYED MÓNIKA
előadás, 1 felvonás, magyar, 2007. Szerkeszd te is a! Küldés Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat! Értékelés: 3 szavazatból A könyv, mely ötödik kiadását is megérte már lankadatlan érdeklődés közepette, a szerző életének talán legnagyobb megpróbáltatást jelentő fejezetét meséli el, a második világháborúban - fiatal asszonyként - átélt borzalmakat. Monológ: egy idős asszony visszaemlékezése házasságára, a házasságát követő egy esztendőre. Azzal, hogy elbeszéli saját meggyalázásának megrendítő történetét, hiteles, elfogulatlan, ezért perdöntő és örökérvényű tanúvallomást tesz az emberi sorsról. Polcz Alaine-nek "a világtörténelem falára festett magánfreskójából" a háború személyes, kegyetlen, emberi és esendő arca is feltárul az olvasó előtt. A regény jóval több a kegyetlen kalandok leírásánál: finom érzékkel vizsgálja azokat a nem egyszer meglepő és váratlan reakciókat, amelyekkel az emberek a háborús megpróbáltatásra reagálnak.
Ám igazán a házasságon sem érezzük a felszabadító örömöt, nincs kölcsönös szerelem, egyenrangú kapcsolat, nincs "kirepülés a kalitkából", hanem úgy érezzük olvasóként, hogy a házasság egyfajta zárka. Pedig a szerző állítása szerint szerelmi házasságról van szó. Ő biztosan szerelmes volt, vagy legalábbis annak hitte magát, és állítólag a férj is alig várta már a házasságot, a felajánlott szeretőséget elutasította, ragaszkodott az eljegyzéshez. Megrendítő olvasni, hogy a hadszíntérré nyilvánítás környékén mennyire pezsgett az élet Kolozsváron. Az ember a háborút véget nem érő viszontagságnak képzeli, de az élet nem állt meg, csak azért, mert kitör a harc. Bizonyos rétegek, akik megtehették, jól éltek ekkor is. Belegondoltam: hogy lehettek ennyire közömbösek, hogyan tudtak ennyire a mának élni? De mélyebbre ásva arra jutottam, hogy napjainkban sem más a helyzet. Nem veszünk tudomást mások szenvedéséről, illetve a közelgő katasztrófáról, éljük világunkat, amíg késő nem lesz.