A Föld Szerkezete
- A föld szerkezet
- A föld légkörének szerkezete
- Google föld
- 80 nap alatt a föld körül játék
- Eladó föld
- És folyamatai témazáró
Megmosták arcukat, szipogtak, nézték a szemüket a lavór fölött a tükörben. Megint lementek az utakra. Jártak az idegen fák alatt, kimentek az állomás elé, nézték a színes lámpákat, egy kutyát. Mint egy hülye, úgy. Mint akiben megállott a szerkezet. Múzeumba mentek el ezek ilyenkor, valami kis vidéki múzeumba bementek délelőtt, ahol naftalinszagú kitömött rókák állottak és törött öreg edények, feszületek. Ezeket nézték, mintha csodálkoznának. Kedvetlenül rágták az ételt a legelső vendéglőben, ami útjukba akadt. Csinálták ezeket a hosszú, vég nélküli sétákat a délutánokban, ilyen édes, céltalan, beteg csavargásokat – nem tudom, mire gondoltak ilyenkor. Vannak ilyen társak, akikben két ember él, egy fogorvos és egy csavargó. Ha ezekkel olyan pillanatban beszélsz, mikor fogorvosok képében élnek a földön, a semmis szavaikon át is hallod valami távoli szenvedélyek kopogását, mintha antennák lennének ezek, amelyeken át valami titokzatos erő közli dróttalan hullámokkal magát. Aztán egy napon elutaznak, vagy szólani kezdenek borzalmas dolgokat, mintha szólani kezdenének a kövek.
Adják a tagolt, óvatos örömeiket, azt a gyöngéd üdeséget, meglepődést és áhítatot, amivel ők egy könyvet kezükbe vesznek, amivel megszagolnak egy virágot, azt a szégyenkezést. Engedjék meg, hogy velük menjek. Hogy higgyek abban, amiben ők hisznek, olvassam azokat a bölcseleteket, amiket az ő tudósaik írtak, gyászoljak azokon a napokon, amikor az ő halottaik emlékére jönnek össze. Én akartam ezt. Ha én munkást láttam, elhúztam a fal mellé magam a szégyentől, mint a jó szándékú bélpoklos az egészséges elől. Ki bocsátja meg nekem az életemet. Ismertem társakat, akik negyven, ötven évig fogorvosok voltak, eltartották családjukat, adót fizettek. Aztán egy napon elutaztak valami idegen városba. Egyedül. Jártak ott az utcán, nézelődtek, fáradtan megálltak a kirakatnál, vagy egy téren a szobor előtt. Bementek egy üzletbe, vettek valamit, kesztyűt, kottát, mire nem is volt szükségük. Hazamentek a hotelszobába, a kalapot letették az asztalra, végigestek a bőrdíványon, mint a zsák, ahogy mondani szokás, befödték két tenyerükkel képüket, erősen szorították tenyerüket képükre, és többnyire hosszú, súlyos férfitestüket zokogás rázta.
A föld szerkezet
Voltak, akik Istent látták, a föld erőit érezték, vagy valami tó tükrében meglátták önnön képmásukat, mit Isten hasonmásául alkotott, s eszüket vette az utálat, hogy ők emberek. Volt egy társam, akivel egy padon ültem egyszer egy tó mellett, egy őrült, aki ezt mondta: "Nézze, a fiatalság fájdalmas, de higgyen nekem, az évek sok nyugalmat adnak később, s ha a végén visszanézünk, be kell ismernünk, hogy az élet hasonlít a boldogsághoz". Egy őrült volt ez, ma is él még, színész valami színháznál. (1921. július 24. )
- Gyros lilakáposzta recept
- Google föld android
- Kaufer autósbolt szigetszentmiklós
- Vicces alkalmazások iphone ra t
- A föld
- Fiat ulysse vélemények 2017
- Kellemetlen szagú Folyás, de mitől?
Ismertem társakat, kiknek léte úgy jutott tudomásomra, mint egy érintés. Ha a munkások mennek haza este a villamosokon a külső kerületek felé, nyáron, mikor már a kávéházak előtt ülnek azok, akiket az élet vendégnek rendelt ki a kávéházakba, s a villamosok émelygést idéznek föl azokban, akik az úttestről nézik, ilyenkor mertem a munkások közelébe menni. Mert máskor féltem tőlük. A gyűléseiken, gyáraikban nem jelentem meg. Méltatlannak éreztem én magam ehhez. Ki bocsátja meg nekem, hogy én élek, mint egy részeg, hogy otkolont használok, a nőket és a kaktusz-növényeket kedvelem – ki bocsáthatja meg nekem az életemet, ami bűn, mert közöttük élek én, a szenvedők között, ki bocsáthatja ezt meg nekem. Én nem tudom ezt magamnak megbocsátani. Ha én munkásokkal beszéltem, hát mit mondhattam én, mindig védekezni akartam, bár tudtam, hogy ehhez nincs jogom. Ki bocsátja meg nekem, ha este a villamosban tudomásul vettem a lábszagot. Én nyomorult, én finom ember, akinek modora van. Ki hitte volna el nekem, hogy egyszer S-ben este egy villamosgyár kapuja előtt, mikor jöttek ki a munkások, megszédültem és a falnak dűltem, úgy ütött meg ez a bűntudat és a vágy, hogy odamenjek egy idősebb munkáshoz és kezet csókoljak neki.