Soha nem volt még rá alkalmam, hogy ennyiféle módon kísérletezzem ezzel a különlegesen finom, tavaszi gombafajtával. Kedves gombász barátoktól kaptam egy nagy adagot, rögtön kétfélét. Nem vagyok egy nagy gombaszakértő, úgyhogy boldogan ástam magam bele a kucsmagomba titkaiba. Teljesen levett ugyanis a lábamról. Külföldön egyszer-egyszer volt hozzá szerencsém, Belgiumban és Franciaországban is nagy kultusza van, különleges ínyencségnek számít. Most tanultam meg vele dolgozni, fantasztikus. Már azt is tudom, hogy kucsmagombából is több fajta van, itthon leginkább négy típus: a cseh, az ízletes, a hegyes és a pusztai az elterjedt. Ebből az ún. "cseh" kucsmagombából van a legtöbb, de valójában ez a legkevésbé értékes, sőt, ez igazából nem is kucsmagomba, a többivel szemben az a legnagyobb különbség, hogy ennek külön szára és kalapja van, szemben az "igazi" kucsmagombákkal, amelyeknek egy nagy belső ürege van. A jobb felső képen a bal oldali a cseh kucsmagomba, a jobb pedig a hegyes. Nem is bocsátkozom különösebben hosszas ismertetésbe, magam részéről mindent végigolvastam, remek magyar gombász blogjaink vannak, érdemes őket olvasni.
Tavasszal megjelennek az erdőn-mezőn gyűjthető finomságok is. A viszonylag jól ismert medvehagymán kívül igazi tavaszi különlegességnek számít a kucsmagomba is. Ez a gomba a süveg (ennél a gombánál nem kalapnak nevezik) báránybőr fejfedőre emlékeztető kinézetéről kapta a nevét. A süveg gyűrött vagy méhsejtszerű, az üreges tönkkel részben vagy egészben összenőtt lehet. Az Agrárágazat írta meg, hogy hazánkban a leggyakrabban a cseh kucsmagombával lehet találkozni, ami már márciustól terem a lomberdőkben, a nyárasokban. Egy kis idő múlva, áprilisban jelenik meg bokros, erdős élőhelyeken a valódi, ízletes kucsmagomba, valamint a hegyes kucsmagomba, amelyek ugyan kevésbé gyakoriak, viszont finomabbak. Az egyszeri szemlélő a kucsmagombát könnyen összekeverheti a szintén április-májusban megjelenő, mérgező papsapkagomba (pl. homoki és vörösbarna papsapkagomba) fajokkal. Emiatt a gyűjtött gombát mindig gomba szakellenőrrel kell megnézetni. Különleges ízű és alakú a kucsmagomba Így lesz a legfinomabb A különleges kinézetű gomba sokféleképpen elkészíthető: egyszerű tejszínes-kéksajtos mártással, vagy medvehagymával, valamint félbevágva és megtöltve is.
Zsuzsánál jobbnál jobb recepteket találtam és a gombászok gyűjtőblogján is lehet mazsolázni, azt hiszem, amit a kucsmagombáról magyarul meg lehet találni, az ezeken minden megtalálható. A kucsmagomba kiválóan harmonizál azokkal az alapanyagokkal, amelyeknek azonos időpontban van a szezonja, így pl. a turbolyával (részletes leírások itt, vagy itt), vagy medvehagymával. Az egyes gombák íze között valóban van eltérés, az ízletes még intenzívebb, húsosabb, konkrétan sonka ízű. Nagyon nem kell velük semmit tenni, csak vajon, esetleg kevés hagymával átforgatni, és pici tejszín is még jobban kihozza az ízeit.
A kucsma könnyű felismerhetősége miatt is a hobbigombászok egyik kedvenc zsákmánya, ráadásul minden faja ehető, azonban mind össze is téveszthető a redős papsapkagombával, ezért rájuk is érvényes az az ökölszabály, hogy csak gombaszakértői vizsgálat után fogyaszthatók. Ha pedig erdőkerülés közben nem jutottunk egy reggelire elegendő adag kucsmagombához, ugorjunk el a piacra vagy a Csarnokban lévő Trifflába. A kucsma nem elég, hogy az első friss hazai alapanyagok közé tartozik, de az egyik legértékesebb hazai gomba, íze fűszeres, a fenti zöldségek mellett tejtermékekkel is jól kombinálható, erős karaktere jól viseli a tejszínes lágyítást, és bárány mellett nyulat és csirkét is lehet vele fűszerezni. A többi erdei gombához hasonlóan nem ajánlott túl sokat fogyasztani belőle, érzékeny gyomrúakat a hascsikarásig terhelhet fél kiló kucsma, elég fejenként 15-20 dkg-ot számolni egy kiadós főételhez. Fontos tudni a kucsmagombákról még, hogy 20 perces hőkezelés után fogyasztható gombák, ezért se nyers, se csak úgy lazán odapirítós receptekben ne gondolkozzunk vele, cserébe aromaanyagai kiválóan bírják a hőkezelést, fagyasztást és szárítást is.
Csíki Sándor♣ MEDVEHAGYMA krémleves Amerikai káposztasaláta – a KFC titkos receptje A plébános Bajnai képek feketén-fehéren Villa Tolnay És még sok más érdekes írás.
Étkezési értéke: ehető, árusítható, de nyersen fogyasztva egyeseknél allergiát okozhat. Mielőtt elkészítjük, a nagyobb példányok fejét (süvegét) levágjuk, szárát félbehasítjuk, és üregeiből egy ecsettel kitisztítjuk az esetlegesen benne megbúvó apró bogarakat, meztelen csigát, lárvákat, szennyeződéseket. A gomba süvegét ecsettel tisztítsuk; csak nagy eső után, indokolt esetben mossuk meg, ha sok rajta a szennyeződés. Megjegyzés: fiatal korban összetéveszthető a mérgező redős- és vörösbarna papsapkagombával, az ehető erdei szömörcsöggel és hegyes kucsmagombával. Családfa: • Hegyes kucsmagomba: süvege 3-7 centi magas, 2-3 centi átmérőjű, kúpos hengeres hegyes csúcsú. Színe szürkés, szürkésbarnás. Áprilistól májusig, lomb-és fenyőerdőkben található. Ehető gomba, de nyersen nem ajánlott fogyasztani, mert allergiát okozhat. • Fattyú kucsmagomba: kicsit kisebb és vékonyabb, mint a többi kucsmagomba, de épp oly finom. Összetéveszthető a redős papsapkagombával. • Cseh kucsmagomba: a legkisebb kucsmagomba fajta, süvege harang alakú, csúcsa tompa.
A cseh kucsmagomba a tavasz első gombája, együtt nőhet a fattyú kucsmagombával is. Az ízletes és a hegyes kucsmagomba is kerülhetne a konyhámba, de nem szokott, mert leginkább a nyáras ligeterdőket kedvelő cseh kucsmával találkoztam eddig. Sokan kedveljük, és alig várjuk ezeket az első tavaszi gombákat. Felismerésük sem nehéz, de a saját gyűjtésű gombát lássa szakellenőr, mert akad mérgező, némileg hasonló faj is ebben az időszakban. A Netgombász t is érdemes megnézni, mit írnak a kucsmagombákról és felhasználásukról. Nagyon fontos a 20 perces sütés-főzés, hőkezelés, mert ezek a gombák csak ezzel feltétellel válnak ehetővé. Sajnos nem minden év jó kucsmás év, szeszélyes gombák ezek, de az idei, 2018-as év jónak tűnik. Gyűjtés, tisztítás: Nyárligetekben, folyóparti ártéri erdőkben kereshetjük a cseh kucsmát és a fattyú kucsmagombát is. Nyersen törékeny gombák, óvatosan kell szedni, szállítani, főzve azonban már rugalmasak lesznek. Gyűjtéskor érdemes arra figyelni, hogy az öregedő gombák sötétebbre barnulnak, kissé feketednek itt-ott, azokat már nem érdemes hazavinni, mert gyorsan romló alapanyag a gomba.
Süvege: 6-12 centi magas, 3-10 centi átmérőjű, gömbölyű vagy ovális, többé kevésbé tompán kúpos, együregű, színe fiatalon szürkés, szürkésokker, majd okkersárgás, sárgásbarna, felületén kiemelkedő bordák által határolt méhsejtszerű bemélyedések láthatók, ezek fiatalon szűkek, hosszúkásak, később szabálytalan, sokszögletűek. Tönkje: 3-10 centi hosszú, 1-3 centi vastag, hengeres, alul kissé kiszélesedő, együregű, fehéres, később okkeres színű, felülete barázdás, szemcsés. Termőrétege: a süvegrész bordáinak és üregeinek felületét borítja. Húsa: törékeny, viaszszerű, fehéres színű, kellemes illatú és ízű. Előfordulása: márciustól májusig, folyóparti ligeterdőkben, lomberdőben, erdei utak mentén, általában kevésbé kötött talajokon és jó vízellátottságú helyeken növő, gyakori faj. Azonban jól ki kell nyitni a szemünket, hogy megtaláljuk őket, mert mesterei az álcázásnak. Színükkel, formájukkal szinte beleolvadnak környezetükbe. Az ízletes kucsmagomba jellemzően egyesével nő, legfeljebb két-három példány található még a közelében.