Radnóti Miklós: LEVÉL A HITVESHEZ A mélyben néma, hallgató világok..., üvölt a csönd fülemben s felkiáltok, de nem felelhet senki rá a távol, a háborúba ájult Szerbiából s te messze vagy. Hangod befonja álmom, s szivemben nappal ujra megtalálom, hát hallgatok, míg zsong körém felállván sok hűvös érintésü büszke páfrány. Mikor láthatlak ujra, nem tudom már, ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár, s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék, s kihez vakon, némán is eltalálnék, most bujdokolsz a tájban és szememre belülről lebbensz, így vetít az elme; valóság voltál, álom lettél ujra, kamaszkorom kútjába visszahullva féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e? s hogy ifjuságom csúcsán, majdan, egyszer, a hitvesem leszel, - remélem ujra s az éber lét útjára visszahullva tudom, hogy az vagy. Hitvesem s barátom, - csak messze vagy! Túl három vad határon. S már őszül is. Az ősz is ittfelejt még? A csókjainkról élesebb az emlék; csodákban hittem s napjuk elfeledtem, bombázórajok húznak el felettem; szemed kékjét csodáltam épp az égen, de elborult s a bombák fönt a gépben zuhanni vágytak.
Heltai Jen� – id�zetek Heltai Jen� (1871-1957) Mert dalaimnak (1894) Mert dalaimnak azt a r�sz�t, Mely t�lnyom�nak mondhat�, - Minek tagadjam gy�nges�gem - Kegyedhez �rtam, kis Kat�. (1. vsz. ) A n�ma levente (1936) (... )Az a gy�va, Ki, mit �rez, elrejti mag�ba, �s ami benne gy�nge, emberi, A m�siknak f�lt�rni nem meri, M�rt v�rod �t, ha nem ez�rt? A boldog �let v�gya nem kis�rt? Galambok k�zt, vir�gos szigeten, B�k�s csal�di k�r, par�nyi h�zban. Az �let sz�p... ten�ked magyar�zzam? (Set�t Lajos, III. felv. 6. k�p)