Megtanított arra is, hogy az ember lehet goromba, de soha nem lehet udvariatlan; lehet arcul ütni valakit, de nem szabad untatni, s hogy udvariatlanság szeretetet színlelni ott, ahol sokkal kevesebbet várnak tőlünk. (335. oldal) Ismerte a nagy titkot: tudott egyedül maradni. (337. oldal) Az író egy napon megtudja végzetét; de csak önmagától tudhatja meg. (340. oldal) Hiszek az akaratban. Hiszek abban, hogy akarattal és alázattal az ember úr tud maradni a tudatalattiból felgőzölgő mocsárláz nyavalyái fölött is. Megvetem magamban a neurózist, s minden eszközzel, igen, tudattal, akarattal és alázattal, küzdök ellene. Hiszek abban, hogy a jellem s annak legfelsőbb kifejezése, a lelkiismeret, kordában, egyensúlyban tartják beteg ösztöneinket, s hiszek abban, hogy az élet és a munka szintézis;... (364-365. oldal) Források [ szerkesztés] Kassai Tibor: Szemenszedett bölcsességek, Calibra Kiadó, Budapest, 1997, ISBN 963564468X Márai Sándor: Egy polgár vallomásai, Helikon Kiadó, ISBN 9632089626 Ungvári Tamás: A feledés enciklopédiája.
S korszakokban, mikor az emberiség nagy, közös mítosz nélkül kénytelen élni, különösen jelentős élményforrás a család miniatűr világtörténelme. … Bonyolult család volt, tele haraggal és önfeláldozással, lelki szegényekkel és önfejű egyéniségekkel, polgárok voltak, s mikor én közöttük kezdtem élni, már eljutottak a polgári állapotnak veszedelmes, válságos életszakaszába. Mindent nekik köszönhetek; s nagyon nehéz volt elfelejteni és megsemmisíteni magamban azt, amit tőlük kaptam. Egészen talán nem is sikerült. (138-139. oldal) A "nyugati kultúra" kissé lógott rajtunk, mint frakk a négeren. Idegeink bűntudatosan lázadoztak. A kapuban gyanítani kezdtük, hogy a "Nyugat"valami más is, mint Anatole France művei, meglehetősen rossz magyar fordításban, Ady párizsi benyomásai, francia divatlapok és bajuszpedrők, történelmi leckék az iskolában s rosszul kiejtett francia szavak, melyeket oly hatásosan lehetett elhelyezni a köznapi beszédben. Kezdtük sejteni – inkább csak légköri benyomás volt ez ott, a belga-német határon!
Nem lehetett megb�nni semmit, amit az �rthetetlen�l r�vid �letben sz�ve �s hajlamai sugallat�ra cselekedett az ember. [projectagora2] A dolgok ezen a napon v�gre sz�lani kezdettek hozz�m, valami t�rt�nt, az �let megsz�lalt. S ilyenkor nagyon kell figyelni, gondolom. Mert az �let k�l�n�s jelbesz�de mindennel sz�l hozz�nk ilyen napokon, minden figyelmeztet, minden jel �s �bra, csak meg kell �rteni. A dolgok egy napon meg�rnek �s v�laszolnak. Vannak pillanatok az �letben, mikor meg�rtj�k, hogy a k�ptelen, a lehetetlen, a felfoghatatlan igaz�ban a legk�z�ns�gesebb �s a legegyszer�bb. Egyszerre l�tjuk az �let szerkezet�t: a s�llyeszt�ben alakok t�nnek el, akikr�l azt hitt�k, jelent�sek, a h�tt�rb�l alakok l�pnek el�, kikr�l nem tudtunk semmi biztosat, s egyszerre l�tjuk, hogy v�rtuk �ket s �k is v�rtak, eg�sz sorsukkal, a jelen�s pillanat�ban. Az emberrel (... ) negyven-�tven�t �ves kor�ig val�s�gosan megt�rt�nik az �let. Akkor m�r tud valami foghat�t, igazit; ez a tud�s nem b�lcs, nem is "m�ly", nem el�g�t ki; de addig m�r l�tott az ember halottakat �s �l�ket, az �let csod�latosan ism�tl�dik, semmi sem t�rt�nik �gy, ahogy v�rjuk, semmi nem olyan meglep�.
Ne múljon el egyetlen napod sem úgy, hogy ne olvass néhány sort, mindennap halgass néhány ütem zenét, ne múljon el nap, hogy nem nézegetted néhány percen át, valamelyik festő egyik remekmüvét, Igy könnyen megtöltheted lelked az emberi tökéletesség boldog összhangjával. 15. Sétálj sokat! Mindig egyedül kell sétálni. A séta az ember legelemibb életütemét fejezi sétál, nem akar eljutni sehová, mert a séta célja soha nem más, mint a levegő,... és közvetlen érintkezés a világgal. 16. Egy ember aki lassan elvegyül a tájjal, ütemesen átadja magát a természet nagy diszletei között, az örök valóságnak. A séta a teljes magány.! Aki sétál, megszabadul munkájától, egyedül van a világgal, lelkét és testét átadja az ősi elemeknek. A földön jársz és a csillagok alatt sétálsz! 17. Végül is, tudnod kell, hogy mi volt a dolgod a földön. Létezésed egyetlen értelme a földön,. megismerjed az emberi és világi dolgok igaz természetét, az emberi és világi dolgok összetartozását, s méltányosan viselkedj akkor is, ha embertársaid méltatlanul visekednek,, EZ VOLT DOLGOD A FÖLDÖN!!!!!
Ez így volt Hitler előtt Németországban, majdnem hasonló a helyzet ma Nyugat-Európában. Aki nem "einer von unserer Leut", azt megfojtják, hamis vádakkal elteszik az útból, vagy egyszerűen agyonhallgatják. A kanadai magyar kiadó Vörösváry István, aki többek között Márai műveit is kiadta az emigrációban. Természetesen magyarul. Az amerikai "haladó értelmiségieknek" nem kellett Márai, nem is jelentek meg a művei angolul. Kiadták viszont például Faludy Györgyöt, mert ő viszont "haladó" volt. S végül még egy érdekes idézet a Márai-naplóból, szintén 1976 októberében született: Az irodalmi Nobel-díjat ebben az évben egy Saul Bellow nevű amerikai zsidó regényírónak adták. A televízió mutatja a nyertest, csipás és csámpás, kistermetű bocher a chicagói gettóból. Kalappal a fején, zsebre tett kézzel, gúnyosan és fölényesen nyilatkozik az amerikai civilizációról.
Harmadik f�lt�l sz�rmaz� s�tiket (cookie-kat) haszn�lunk a megjelen� rekl�mok szem�lyre szab�sa �s statisztikai adatok gy�jt�se �rdek�ben, valamint s�tikben t�roljuk a be�ll�t�sokat. A s�tikr�l r�szletes t�j�koztat� olvashat� adatv�delmi t�j�koztat�nkban. A s�ti be�ll�t�sokat lehet�s�g van szem�lyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozz�j�rulhatsz az �sszes s�ti haszn�lat�hoz.
Szomorú, tiszta és önzetlen állapot ez. (316. oldal) Abban a meggyőződésben éltem, hogy Németország a példás rend klasszikus hazája; ahogy ezt otthon és az iskolában tanultam. Csakugyan, olyan rend volt mindenfelé, a múzeumokban, a pályaudvarokon és a magánlakásokban is. Csak a lelkekben, a német lelkekben nem volt "rend"; homály terjengett benne, gyermekes köd, véres és megtorlatlan, vezekeletlen mítoszok köde… S mikor Franciaországba kerültem, elszörnyedtem az általános rendetlenségen. Évekbe tellett, amíg megtanultam, mi a "rend" – évekbe tellett, amíg megértettem, hogy a franciáknál csakugyan besöprik a szemetet a bútor alá, de ragyogó rend és higiénikus világosság uralkodik az agyakban. (325-326. oldal) (Az I. világháború után:) A német nép, mely új alkotmánnyal, szabadságjogokkal ajándékozta meg magát Weimarban, nem bírt beletörődni a szabadságba. (327. oldal) (A színésznő-barátnő:) Megtanított, hogy kegyetlenség nélkül nem lehetünk soha szabadok, s örökké terhére leszünk társainknak.
A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből. Grosschmid Sándor (1900. április 11. - 1989. február 22. ) magyar író, újságíró. Írói neve: Márai Sándor volt. Idézetek [ szerkesztés] És minden rendű népek, rendek Kérdik, hogy ez mivégre kellett. Mért nem pusztult ki, ahogy kérték? Mért nem várta csendben a végét? Miért, hogy meghasadt az égbolt, Mert egy nép azt mondta: "Elég volt. " Nem érti ezt az a sok ember, Mi áradt itt meg, mint a tenger? Miért remegtek világrendek? Egy nép kiáltott. Aztán csend lett. De most sokan kérdik: mi történt? Ki tett itt csontból, húsból törvényt? És kérdik, egyre többen kérdik, Hebegve, mert végképp nem értik - Ők, akik örökségbe kapták: Ilyen nagy dolog a Szabadság?... (M. S. : Mennyből az angyal) Tűrd, hogy már nem vagy ember ott, csak osztályidegen, Tűrd, hogy már nem vagy ember itt, csak szám egy képleten, Tűrd, hogy az Isten tűri ezt, s a vad, tajtékos ég Nem küld villámot gyújtani, hasznos a bölcsesség. Mosolyogj, mikor a pribék kitépi nyelvedet, Köszönd a koporsóban is, ha van, ki eltemet.