Fajták [ szerkesztés] Kordofon [ szerkesztés] Billentyűs hárfa Klavikord Csembaló (virginal) Spinét Tangens zongora (Tangentenflügel) Tekerőlant Viola organista Zongora Aerofon [ szerkesztés] Harmonika Bandoneón Harmónium Koncertina Melodika Orgona Elektromos [ szerkesztés] Sampler Szintetizátor Elektromos orgona Hammond-orgona Elektromos zongora Rhodes Wurlitzer Clavinet Pianet Ondes Martenot Mellotron Chamberlin MIDI keyboard Idiofon [ szerkesztés] Carillon Cseleszta Játékzongora Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
Az ilyen hangszereket e tulajdonságuk alapján kvintelő hangszernek nevezzük. Ha a nádnyelves hangszer furatát kúpszerűen, kónikusan alakítják ki, hogy az ürege a fúvókától kiindulva egyenletesen táguljon, akkor átfúváskor a fuvolához hasonlóan viselkedik, a teljes felhangsor képezhető. Ilyen hangszertesttel rendelkezik például az oboa, a szaxofon, a tárogató. A szimfonikus zenekarban [ szerkesztés] A szimfonikus zenekarban a fafúvósok közvetlenül a vonósok mögött, a karmesterrel szemben foglalnak helyet. Jellemző összeállításuk: 1 piccolo 2 fuvola 2 oboa 1 angolkürt 2 klarinét 1 basszusklarinét 2 fagott 1 kontrafagott Kapcsolódó szócikkek [ szerkesztés] Aerofon hangszerek, fúvós hangszerek, rézfúvós hangszerek Források [ szerkesztés] Van der Meer, John Henry. Hangszerek az ókortól napjainkig. Zeneműkiadó (1988). ISBN 963 330 670 1 Tarnóczy Tamás. Zenei akusztika. Zeneműkiadó (1982). ISBN 963 330 401 6
Bővebben: Pengetős hangszerek Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap Alkategóriák Ez a kategória az alábbi 3 alkategóriával rendelkezik (összesen 3 alkategóriája van). G ► Gitárok (2 K, 28 L) H ► Hárfák (21 L) L ► Lantok (25 L) A(z) "Pengetős hangszerek" kategóriába tartozó lapok A következő 24 lap található a kategóriában, összesen 24 lapból. Pengetős hangszerek B Barbitosz Begena C Citera D Dombra E Epigoneion I Íjlant J Jatagan (hangszer) K Kajagum Khelüsz-líra Kinnór Kisszár Kithara Koto Ku-cseng Ku-csin L Lavórbőgő Líra (hangszer) N Nével P Pengető Phorminx Sz Szimikion T Teorba U Uri hárfák és lírák
Ezt bővítendő először a b/áisz-billentyűt adták hozzá (erre összhangzattanilag volt szükség), majd az esz/disz-billentyű következett. Ezután pedig a többi hiányzó módosított hangot is hozzáadták, úgymint: fisz/gesz, cisz/desz, gisz/ász. Ezen hangszerek sokáig uralkodtak, hátrányaik ellenére mindaddig, amíg meg nem jelent a mindent forradalmasító zongora. A technológia előrehaladtával pedig az elektromos hangszerek is létrejöttek. Működésük [ szerkesztés] Ezen hangszerekhez két kéz kell, mindegyik kéz egy szólamot játszik (ebből adódóan ezen hangszerek polifónikusak), hangot egy billentyű lenyomásával érhetünk el. Ennél fogva használatuk viszonylag egyszerűbb, legalábbis a vonós- és fúvós hangszerekhez viszonyítva. Viszont ebből adódnak hátrányok is: mivel közvetlenül a hangot megszólaltató berendezésekhez nem érünk hozzá (nem úgy, mint például egy vonós esetén a húrra tesszük le az ujjunkat), ezért sokkal alacsonyabb a modulációs készsége ezen hangszereknek. A mód, ahogy játszunk ezeken a hangszereken, nagyjából megegyezik.
Billentyűs hangszereknek nevezzük azon hangszereket, melyeken a hangokat egy billentyű megnyomásával érhetjük el. Ezen hangszerek tartozhatnak a húros hangszerek, fúvós hangszerek, ütőhangszerek és az elektromos hangszerek csoportjába is. Története [ szerkesztés] A legkorábbi billentyűs hangszerek az orgona, a klavikord és a csembaló, amelyek mélyen be tudták fúrni magukat a köztudatba, ellentétben a viola organistával, a vonós zongorával és tangens zongorával. Mindenesetre a történészek már megegyeztek abban, hogy az orgona volt legelőször, hisz' annak első felbukkanása már az i. e. 5. századra tehető. Igaz, ekkor az orgona vízi meghajtású volt, és hydraulis ( víziorgona) néven ismert. Az utóbbi két évezredben ennek a továbbfejlődéséből lett a mai modern templomi orgona. Egészen a 14. század közepéig nem volt kihívója, amíg meg nem jelent a clavichord, majd nem sokkal később a csembaló. Ez nem csak a másfajta építés miatt fontos, hanem mert a 15. századig csak hét billentyű volt egy oktávon belül.
A fafúvós hangszerek az emberi lélegzettel megszólaltatott fúvós hangszerek közül azok, amelyek nádnyelves vagy ajaksípos fúvókával vannak ellátva, megkülönböztetésül a fúvástechnikailag ezektől teljesen eltérő rézfúvós hangszerektől, amelyek tulajdonképpen tölcséres fúvókájú hangszerek. E hangszercsoport elnevezése nem függ össze a felhasznált építési anyaggal, a fafúvós hangszerek gyakran fémből ( fuvola, szaxofon), kerámiából ( okarina) vagy műanyagokból ( furulya) készülnek. Fajtái [ szerkesztés] A fafúvós hangszereket a felhasznált hangkeltő szerkezet, fúvóka működési elve alapján a gyakorlatban három csoportba lehet sorolni: fuvolafélék, klarinétfélék és oboafélék. Fuvolafélék [ szerkesztés] A fuvolafélék közé az ajaksípos hangszerek tartoznak. Ezek fúvókája a legegyszerűbb estben nem egyéb, mint egy cső pereme (például pánsíp, tilinkó), vagy a hangszertest végén különlegesen kialakított nyílás (például fuvola), melyre a zenész ajkaival levegősugarat irányít, hogy így létrejöjjenek azok a légörvények, peremhangok, melyek cső- vagy üregrezonátor – a hangszertest – közreműködésével zenei hangot eredményeznek.